Mostanában divat a közösség a neten, a közösködés: megosztás másokkal. Linket, hírt, ötletet, élményt. A való életben viszont egyre alábbhagy a közösségi érzés. Már vidéken is egyre kevésbé ismerjük a szomszédainkat, városokban meg kimondottan vadidegenként viselkedünk minden szituációban. Nem, hogy nem osztunk meg semmit másokkal, de még azt a keveset is, ami nekünk van, úgy védjük, mintha Dárius kincse lenne...

Egyre nehezebb összehozni az embereket, a családok, barátok is ritkábban járnak össze, szinte minden emberi kapcsolat fellazul. Azért, mert semmi nem marad a "kisembernek", mint a panaszkodás és a kilátástalanság. Az meg egy idő után marhára unalmas tud lenni, még a legvérmesebb panaszgyárosok számára is.

Ami motiválni tudja a közösségeket, az az előremutató, élményszerű, közös érdeklődési kör.

Előremutató - mert nem szájtépésből és sörözgetésből áll, hanem olyan beszélgetésekből, olyan témák megvitatásából, amely a benne részt vevők - vagy utólag olvasók, hallgatók - számára plusz információkat, plusz inspirációt, fejlődési lehetőséget adnak.

Élményszerű - mert az élmény a legfontosabb. Nem vagyunk tudatában, de könnyen ellenőrizhető: van olyan dolog, amivel foglalkozva, kikapcsol számomra a külvilág, és szeretnék minél többet azzal a dologgal foglalkozni? Ha van ilyen az életünkben, akkor ez miatt az élmény miatt csináljuk: kikapcsolás és többre vágyás. Legyen szó akár a szexről, akár az autónk bütyköléséről, akár alkotói munkáról, hobbiról, vagy akár a pókerről.

Élmény. Kulcsfontosságú szó, tessék felvésni valahova, mert párszor vissza fog köszönni.

Közös érdeklődési kör - ezt nem kell ragoznom, adott: könnyen megtaláljuk a hangot azokkal, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint mi, akiknek ugyanazok a céljaik, mint nekünk, akik ugyanúgy beszélnek, ugyanazokat a szavakat használják, tehát értjük egymást.

Ezen túl még van egy érdekesség: óriási önbizalmat ad az számunkra, mikor felismerjük önmagunkat másokban. Az érdeklődési kör egyezés pont ezt adja: engem érdekel valami, és mint minden ember, én is olyan vagyok, hogy él magamban egy kép... rólam. Mindenkinek van egy kialakult, többé-kevésbé stabil énképe. Az énképünket néha óhatatlanul is összevetjük másokkal, és ennek lehetnek negatív folyományai: olyanokhoz hasonlítjuk magunkat, akikhez nem kellene. Pl. valaki okosabbnak bizonyul nálunk valamiben, rögtön elkönyveljük magunkban, hogy az illető mekkora nagy ász, mi meg milyen ki lámerek vagyunk mellette. Lehet, hogy ez csak egy pillanatig tart, de az énképünk meginoghat, és sok időbe és energiába telik, míg összeszedjük magunkat.

Amikor a saját dolgainkat visszaköszönni látjuk másokban, akkor úgy érezzük, hogy hihetetlen erővel van megtámogatva az énképünk: hirtelen visszaigazolódik az, hogy jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk, mert mások is vannak úgy... Ha magunkat fedezzük fel valakiben, az rögtön szimpatikussá válik számunkra, és ez oda-vissza működik. A közös érdeklődési körűek állandóan felfedezik önmagukat másokban, és ez egy nagyon erős köteléket jelent, még virtuálisan is.

A póker világában sincs ez másképp. Szeretjük felfedezni, hogy a sztárokat is eléri a tilt, és figyeljük őket, ők hogyan reagálnak, hiszen mi is úgy reagálunk: még egy ember, aki ugyanúgy érez, mint én, csak annyi a különbség, hogy ő már dollármilliókat keres a pókerrel, én meg még csak dollárokat.

Szeretjük látni, hogyan örül a kis fish, amikor elviszi a kasszát, mert mi is így kezdtük, szinte csak a szerencsére hagyatkozva.

Szeretjük használni a szlenget - nem véletlenül használom ám én sem :) - mert ez bennfentesség érzést ad, és egy bizonyos fejlettségi szintet is jelent számunkra, hiszen eleinte nem is értettük ezeket a szavakat.

A pókerközösség alapvető építőkövei:

- Közös érdeklődési kör, a póker, még akkor is, ha különböző a tagok stratégiája.

- Közös felület(ek), ahol összetalálkozhatnak a közösség tagjai

- Alap, haladó és húzó-, fejlesztő témák vegyesen

- Bennfentes infók

- Sztárok, eredményes tagok

- Események

- Versenyek

- Érzelmek

Itt aztán szét lehet választani az online és a személyes találkozásra alapozott közösségekre. Az tény, hogy online nagyobb de lazább közösség tud kialakulni, míg a való életben kisebb, de szorosabb - együtt-tartóbb - közösség.

A személyes közösségekben erősebbek a közösségi élmények, jobb érzés élőben játszani - még ha rosszul is -, mint kizárólag online - még ha jórészt nyerésben is.

Természetesen ez egyénenként más, mert mindenkinek más a stratégiája, mások a céljai, de a stratégiát és a célokat gyakran egymástól tanulják a közösség tagjai.

A pókerközösség világszintű. Teljesen mindegy, ki, hol él, milyen nyelven beszél, a póker az póker. Már maga egy közös nyelv.

A világközösségen belül pedig vannak a kisebb közösségek, helyi specialitásokkal, de egy a lényeg: élményekkel telve.

Elég sok dologra van rálátásom a pókeren kívül, és kijelenthetem azt, hogy más közös érdeklődési kör csak ideig-óráig hozza össze az embereket. Egy idő után vagy rivalizálásba fullad - mint például az üzleti kluboknál - vagy egyszerűen elmúlik a fíling. Mert nincsenek élmények.

A pókerben mindig van lehetőség új élményeket szerezni, a meglévő élményeket fokozni. Mindig van lehetőség fejlődni, tanulni, sőt, egymástól tanulni. Még a profi is tanulhat a kezdődől, mert tanulni sosem szégyen, hiszen annak majd haszna lesz később.

Úgy gondolom, hogy a póker körül van valami olyan érzés, amit tényleg csak a sport adhat. A kihívás, az izgalom, az "akár én is ülhetnék ott", a lehetőség, a folyamatos fejlődés, és a pókerjáték sajátosan egyedi varázsa... És nem utolsó sorban az egészen tisztes pénzkereseti lehetőség...

Na, erre mondja nekem valaki, hogy szerencsejáték.. Érdekes, a lottó sosem hozott ennyire lázba :).

Majd folytatjuk...